A budapesti Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskolában tartottunk előadást. Többek közt Joya a legifjabb tanulónk aktív segítségével:
HÍREK
Posted on February 25, 2012 by Eszter
És… képzeljétek, Kuku hivatalosan is hallássérült-segítő kutya lett! Az csak hab a tortán, hogy a legjobb, a „kiválóan megfelelt” minősítést kapta. Kuku két éve dolgozik mellettem, mint „hallókutya”. Azt gondoltam, hogy nekem egyáltalán nem fontos a papír. Tévedtem, most rettentő büszke vagyok rá! Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekünk! De elsősorban a kiképzőnknek tartozom köszönettel, Mányik Richárdnak, aki a kezdetektől fogva hitt bennünk és biztatott a nehézségek ellenére is. Köszönöm, Ricsi!
A vizsgafeladatok részletes leírása itt található. Először elég ijesztőnek tűntek, de ilyen alapos szakmai felkészítés után minden gördülékenyen ment. Még a barátságos idegenek üdvözlése is.
2012.02.24.-én sikeres vizsgát tett Loványi Eszter és Kuku, a „siketek és nagyothallók számára kiképzett jelző kutya” vizsgát kiváló minősítéssel teljesítették.
Gratulálunk a párosnak!
Kuku képzési programja a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásából, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány közreműködésével valósult meg.
2012.02.24.-én sikeres vizsgát tett Mányik Richárd és Cooper, a „mozgássérült-segítő kutya” vizsgát kiváló minősítéssel teljesítették.
Gratulálunk a párosnak!
Posted on February 20, 2012 by moka
Amikor írom ezeket a sorokat próbálok nem elaludni megint. A hétvégénk nagyon kemény volt. Szembenéztünk a sokfejű szörnnyel és a rengeteg kutyával, akik mind ott kolbászoltak körülöttünk a kiállításon. Hol is kezdjem…talán ott ahol kezdődik az egész történet. Reggel nyolc körül jött értünk Ricsi hogy menjünk a Hungexpon megszervezett Cacibra Segítőkutya bemutatót tartani. Don első ilyen eseménye ez, de halál lazán vettük az egészet. Kocsiba berámoltuk a kutyákat és Go!. Persze a havazás meglassította a nagy GOt!, de időben odaértünk. Kaptunk a Julius K9-től pulcsikat, hámokat, nyakörveket, pórázokat, amikkel megajándékoztuk Coopert és a Tökfejet, nevükben is köszönjük szépen. Bepakoltuk az összes motyót a csarnokba. Donnie-t egy pillanatra meglepte a helyszín, a rengeteg ember és az őrült sok eb, de belazázott azonnal. A bemutatón elsősorban Ricsi tevékenykedett, de részt vállaltunk azért mi is néhány alapvető elemmel. Szerintem nagyon jól sikerült, Tökfej uraság olyan kiegyensúlyozott volt mint én, nagyon elégedett voltam vele. Ez ment három napon keresztül, ingáztunk fel-le, de azon kívül, hogy baromira elfáradtunk nagyon jól éreztem magam. Időközben kaptunk egy nagyobb támogatást a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából, amit hangos csaholással és őrült farokcsóválással köszönünk is szépen. A támogatásból kutyáinknak tápot vásároltunk, amit jó étvággyal magukba is fognak habzsolni. A cacib mellett volt most vadászkiállítás is. Donnie-t nagyon dicsérték a vadászok, néhány idézet ezek közül: „Egy kincs van a kezedben” „Gyönyörű a szeme ennek a kutyának” „Csak egy fácán hiányzik a szájából” És még sorolhatnám a dicsérteket, de így is kicsit elbízta magát az uraság. Találkoztunk Miczek Zsófival is, aki a kennel vezetője ahonnan kikerült ez a „kincs”, elmondta, hogy maxi magasságon van már Donnie fiú és most már csak izmosodni és vastagodni fog. Utolsó napra már eléggé leharcoltak voltunk, nem is annyira a kutyák, inkább mi. Ezért vagyok én is most álmos, de Tökfilkó kapitány se panaszkodhat, mert most is húzza lóbőrt.