Előtte és utána, ez a mai nap jelszava. Egyszerű az oka: Don ma meglátogatja Dr. Mező Tibor állatorvos urat, hogy ivartalanítsa őkelmét. Már régóta tervezgetjük ennek a napnak az eljövetelét, mert a kamaszodás erősen kiütközött a viselkedésén. Megkérdőjelezni az utasításokat és feszegetni a határokat – ez neki alap funkció lett. Bea egy óra körül érkezett meg hozzánk és megmutattam neki az új ketrecet, amit Donnak vettünk (ami olyan nagy, hogy akár én is beleférnék). Befaltunk egy kis pizzát, meglocsoltuk kávéval és jóllakottan robogtunk is a rendelőbe. Az üdvözlést kisebb vizsgálat követte, utána megkapta a megfelelő mennyiségű altatóanyagot izomba és kezdett kiütközni rajta a szer hatása. Mellső lábai szépen lassan szétcsúsztak és olyan pózban feküdt, mint egy kiterült béka. Ez nagyon komolytalan póz volt neki (műtét után odasúgta a fülembe nehogy fel merjek ilyen képet tölteni róla a netre) 
Felkerült a kezelőasztalra és bezárultak előttünk az ajtók. Beával elmentünk a helyi Vadasparkba, ahol mostanában önkéntesként tevékenykedek. Nagyon meleg volt, de nyár van, szóval valahol ez érthető Visszatérve, hogy a bejegyzés címével mire gondoltam: én javaslom minden olyan gazdinak, vagy leendő gazdinak, hogyha nem szeretne kiállításokon versenyeztetni vagy nem tervez tenyésztést, akkor ivartalanítsa kutyáját. Sok kellemetlenségtől óvhatja meg önmagát és kedvencét is. Vadaspark után visszamentünk a rendelőbe, ahol ébren – de még kicsit kába kutyaként – találtuk Dont. Most olyan normál aktivitásban viselkedett, nem a megszokott őrült duracell nyuszi tempót diktálta. Kis sebtapasz volt az operált felületen, de semmit sem változott a megjelenése Szeretném megköszönni Dr. Mező Tibor állatorvos úrnak önzetlen támogatását és minden irányú segítségét, amit nem csak orvosként, hanem magánszemélyként is tesz. Hatalmas köszönet és féktelen farokcsóválás Donnietól. A Dömötör állatorvosi rendelő Kecskeméten a Báthory u. 5/a címen található: profi ellátás kulturált környezetben. És megjegyezném, akadálymentesített! Sajnos az utóbbi időben jártam néhány rendelőben és egyik se volt rámpával ellátva. Ezzel zárnám bejegyzésem és néhány frissen készült képpel kedveskednék olvasóimnak. Köszönöm mindenkinek ezt napot!
on 
Ja és persze a hely szelleme Wiccára is hatott, ahogy megérkezünk, másnap átcsap túlélőüzemmódba, azt eszik és annyit ahol és amit talál. Hm. survival mód… néha nem túl kellemes, főleg amikor a disznó-birka és egyéb kifutóknál keres táplálék-kiegészítést némi ürülék formájában… rémálmaimban egy Feneketlen-tó melletti séta szerepel, ahol ezen ürülékek egyike sem megtalálható ellenben emberi melléktermék minden mennyiségben…brrrr…..