Hírek

A különböző sérüléssel élők helyzetének bemutatása segítőkutyáik révén nyitott megközelítést tesz lehetővé, ami különösen fontos, hiszen a fogyatékosságokat tabuként kezeli sok esetben a társadalom.

Az érzékenyítő programunk célja nem csak a fogyatékosok integrációjának elősegítése, hanem az ép, iskolás gyermekek szociális készségének fejlesztése (pl. elfogadás, segítőkészség, empátia, együttműködő készség), személyiség-, közösségfejlesztés.

Iskolai tudatformáló programunkkal saját élményeken keresztül mutatjuk be:

• mit jelent az akadálymentesítés mozgás-, hallás és látássérültséggel élők számára,
• milyen segédeszközöket használnak különböző fogyatékossággal élők,
• hogyan tudnak mások segítséget nyújtani számukra,
• miben különböznek, és miben egyeznek a sérülési típusok,
• a sérülések ellenére az épekkel együtt közös a világunk.

Wicca ivartalanítódott ugye. Ez önmagában nem nagy esemény, legalábbis én még nem találkoztam kutyával akit 2 napnál tovább megviselt volna egy ilyen beavatkozás. Persze a gallér macerás meg minden, de azért inkább arra kell figyelni, hogy a frissen műtött eb ne terhelje túl magát és ne rohangáljon fel-alá. Nos eddig nem ismertem Wiccát. Mert nála ez persze nem így nézett ki. Hogyan is foglaljam össze az elmúlt napok eseményeit… Hétfőn volt a műtét, kedden még Vicu bágyadt volt, ami normális persze. Na de ami szerdától következett, én olyat még nem láttam. A kiskutya csak visítva és összegörnyedve volt hajlandó közlekedni, naponta csak egyszer lehetett rávenni, hogy a dolgát elvégezze, nem evett, nem ivott, csak ha a fejét beleraktam a tálba, egész nap feküdt, hogy neki baja van és a visítás….amikor kivittem az utcára (mert a kertben nem intézett semmit), akkor úgy visított, hogy az ablakból több szomszéd is kinézett, hogy ki bánt egy szerencsétlen kiskutyát ennyire. Persze, hogy megijedtem, minden gazda megijedt volna. Rohanás vissza a dokihoz, ultrahang, vizsgálat, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, persze semmi baja, nem értik, ők se láttak még ilyet. Itt már felmerült bennem a gyanú, hogy Vicu csak annyira érzékeny, hogy az a furcsa érzés ahogy a seb húzódik, az borítja ki. Meg persze az, hogy én is izgulok, ettől ő is és kész is az ördögi kör. Valamint rá is játszik. Hogy mennyire rájátszik, az pénteken derült ki. Debrecenben voltunk, velünk volt egy ismerősünk is. Egy idő után átadtam neki visító-Wiccát, őt nem hatotta meg a hiszti, mivel többszöri vizsgálattal már kiderült, hogy nincs szervi oka a bajainak. Következetesen kivárta amíg Wicca nem húz a pórázon, nem hagyta a földön fetrengeni, szóval nem vett tudomást a hisztiről. Láss csodát Wicca képes volt halkan is közlekedni, sőt elintézte dolgait is külön kérlelés nélkül. Számomra nagyon tanulságos volt ez a dolog, azt hiszem megtapasztaltam a saját korlátaimat is. Azóta kiszedték a varratokat, képes volt labdázni is, de még mindig görnyed amint elvárás van vele szemben, és persze nyüszögve vonszolja magát a földön. De már kevesebbet fordul ez elő, és hamarabb be is fejezi. Persze megfordult bennem az, hogy esetleg a trauma a műtét alatt érhette (nem aludt elég mélyen), ami viszont komolyabb rehabilitációt igényel és veszélybe kerülhet a vizsga is ami 1 hónap múlva esedékes. Ennek ellentmond viszont, amennyivel jobban volt tegnap a varratszedés után. Meg persze a meglátás, hogy ha Wicca nagyobb testű kutya lenne, akkor én se aggódnék ennyire Sokat segített az egyik labradoodle gazdájának, Anitának a meglátása, az ő kiskutyája ugyanis szinte pont ugyanezt csinálta a műtét után, azt hiszem akkor nyugodtam meg igazán amikor ő meglátva Wicca fetrengését mondta, hogy az ő kutyája pont ugyanezt adta elő  Reméljük pár nap és visszakapom a megszokott kiskutyámat, egyelőre jó úton haladunk, hogy ez megtörténjen.