NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület

Hírek

HÍREK

Rossz álom


Posted on October 7, 2011 by Eszter
A hosszú hallgatásom oka sajnos egy váratlan családi esemény: számomra – és Kuku számára is – nagyon közelálló ember kórházba került. Intenzív osztály, lélegeztető gép, életfunkciókat mérő műszerek… Erről csak ennyit, inkább arról szeretnék mesélni, Kuku hogy élte meg ezt az időszakot.

A kiskutyám láthatóan minden porcikájával érezte, hogy nagy a baj. A rossz álom hirtelen rosszulléttel kezdődött, ezalatt Kuku a beteg környékén „tett-vett”. Mindent elkövetett azért, hogy „megkönnyítse” a dolgát. Odavitte a csontját, majd – miután megértette, hogy legkevésbé se vidít fel egy nagy fájdalmakkal küzdő személyt egy koszos kutyajáték dobálásának lehetősége –, lelkesen elkezdte az arcát nyalogatni. Amikor konstatálta, hogy semelyik igyekezetével nem jár sikerrel, csak egyszerűen berakta a fejét a „barátja” ölébe, és keserves szemekkel nézett rá. A mentők kiérkezésekor többször próbáltam elhívni a „betegfelügyelő” pózból. De egyáltalán nem hallgatott rám, hiába megy nekünk stabilan a behívás. Így megfogtam a nyakörvét, úgy kellett áthúznom a szomszéd szobába, a mind a négy mancsával lefékező kutyámat – idegességemben más megoldás nem is jutott eszembe.

A kórházi látogatásaimhoz szinte mindig Kukuból gyűjtöttem energiát, már a puszta létezésével rengeteget segített nekem: tudtam, hogy miatta se hagyhatom el magam. Akkor is meg kellett sétáltatnom, ha semmi erőm sem volt. Akkor is meg kellett etetnem, ha semmi kedvem sem volt a zsákozáshoz. Így valamelyest átérezhettem, hogy mennyit segíthet lelkileg egy kutya a trauma feldolgozásában olyannak is, akinek sérülése az élet későbbi szakaszában (pl. felnőttkorban) következett be.

Amúgy Kuku viselkedése mindvégig az én lelki állapotomat tükrözte. Amikor hullafáradt voltam, ő is lehangoltan baktatott mellettem. Ha rossz híreket kaptam, felugrott mellém a kanapéra (ilyent sose szokott csinálni, eddig csak a műtéte után engedtem meg neki), és szorosan hozzám bújt. Ha kedvezőbb információkat közöltek velem az orvosok, Kuku reakcióiban is felfedeztem némi felszabadultságot.

Miután a családtag már magához tért és tudott beszélni is, gyakran felhívtuk (persze nem én). Az első telefonbeszélgetésnél Anyukám odatartotta a kagylót Kukuhoz. Amint meghallotta a régóta hiányolt hangot, teljesen felpörgött. Még a nyakunkba is ugrott, és percekig magában körözött a nappaliban.

Az intenzívről más osztályra távozása után a beteg első, különleges kívánsága ez volt: „Hozzátok el nekem Kukut!”. Így mindenki várva várta a kórház előtti találkozót. Azonban az örömteli összeborulás helyett olyan történt, amire senki sem számított. Kuku hitelesen játszotta a vérig sértett szerepét: „Mégis hogy képzelte, hogy csak simán lebetegedett és aggodalomban hagyott minket!?”. Amikor a legjobb barátja (én gazdastátuszban vagyok) megsimogatta, elhúzta a fejét. Mindig kizárólag úgy helyezkedett el – akár feküdt, akár állt –, hogy a fenekét mutatta neki. Összezavarodottságában még idegeneknek se csóválta a farkát. Szerencsére hamar megbékélt. Mire hazaengedték a haverját, Kuku végre rájött, hogy neki egyáltalán nem érdeke a rossz viszony fenntartása.

Kuku az ágyam mellett szokott aludni a földön, de az első pár nap gondosan őrizte a gyógyulófélben lévő beteg álmát: átmenetileg az ő szobájába tette az éjszakai székhelyét. Nem bántam, mert tisztában vagyok az ilyen (együtt)érző állatok terápiás hatásával.

Tréning


Posted on October 4, 2011 by admin
Bizony lehet a kamaszkor alatt tanítani is, csak hát sok ismétlés szükséges, már ismert feladatokat is ismétlünk rendszeresen. Pl. az együttélés szabályainak ismétlése. Mint már említettem Vicu eleinte elfelejtette a szobatisztaságot alkalmilag. Nos erre a problémára sajnos a kemény retorzió (értsd leszidás) volt eredményes. Egyszer veszekedtem vele emiatt, azóta se fordult elő “baleset”. Ha új dolgot akarok neki tanítani az érzékeny lelke persze elbizonytalanodik. Ami abban nyilvánul meg, hogy ha nem érti mit akarok tőle, tányér szemekkel összekuporodva néz. Szóval új dolgokra leginkább a klikker jön be, hisz ott semmilyen nyomás nem nehezedik a kiskutyára. Illetve akkor nem nehezedik rá, ha az ember jól csinálja. Mert frusztrálni egy állatot semmivel nem lehet olyan eredményesen mint a rosszul használt klikkerrel. Aztán ösztönkezelési dolgokra ott van a zsák, meg hát maga az ösztönkezelés. Nade maradjunk a tanításnál. Szóval klikkerileg tanul a kislány, de ha már sejti miről van szó, nos akkor elkezdi a tányérszemezést. Amitől persze felmegy a pumpa bennem. Ezt a játékot magas szinten űzzük, legutóbb már szerepelt a megoldási kulcsok között az is, hogy elmenekül a diákok lába közé. Ezt azért gyorsan tisztáztuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem megoldás a tőlem való elszaladás, hiába nincs kedve és hiába nem érti. Zsákkal tanulta az apportot valamint tárgyak (pl kosár) hosszú távú cipelését, tárgyak ölbe adását, valamint ha olyan helyzethez kellett szoktatni amitől félhetett volna (pl. villamos) akkor az adott szituációban abból kapta a napi eledelét. Agility edzéseken pedig játékot használunk, amit lehet velem rángatni, és csak edzésen kapja meg ezt a játékot. Csipogós játék nem szerepel a rendszerben, eddig nem volt rá szükség. Ha valamilyen helyzetben előadja, hogy neki nincs kedve a feladathoz (problémamegoldó játékok, ahol a falathoz trükkös úton lehet hozzájutni), nos akkor jön a rivális tanulás, megkérek egy másik kutyát, hogy oldja meg a feladatot, a másik kutya megeszi a kaját, és hát ettől cseppet sem irigy és a legkevésbé sem féltékeny kiskutyám szárnyakat kap és nekiáll megerőltetni kis agyát…

Segítőkutya bemutató: Komárom

Képes beszámoló a komáromi CACIB DERBY-n tartott segítőkutya bemutatónkról.
Időpont: 2011. október 1.
Helyszín: Komárom, Monostori Erőd, Nemzetközi Kutyakiállítás

Hétvégi segítőkutya bemutatók

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a hétvégén megrendezendő segítőkutya bemutatókra!

Pénteken:

Egyesületünket felkérték, hogy az idei mosonmagyaróvári Elfogadás Napja rendezvényen mutassa be munkásságát egy segítőkutya bemutatóval.
A rendezvényen többek között lesznek még: bemutatók, bemutatkozók /paralimpiai sportolók, sportvezetők, sportok/ beszélgetés, ismerkedés /sérüléssel élő fiatalokkal/ közös játék /jeltér, érzékelő játékok/, eszközbemutatók, akadálypályák, esélyegyenlőségi társasjáték, fotókiállítás, színpadi műsor, szakmai előadások, a nemzeti csörgőlabda válogatott bemutató játéka, közös játék.

Időpont: 2011. szeptember 30. · 10:00 – 12:00

Helyszín: Mosonmagyaróvár, Flesch Károly Kulturális Központ, Erkel u. 14.

Szombaton:

Ismét meghívást kaptunk a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete rendezésében tartott CACIB DERBYre. Várunk minden érdeklődőt!

Időpont: 2011. október 1. • 10:00 – 11:00

Helyszín: Komárom, Monostori Erőd, Nemzetközi Kutyakiállítás

Segítőkutya bemutató: Budapest

A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesület meghívására segítőkutya bemutatót tartottunk a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában.

Szeretném megköszönni az Együtt Egymásért Nap program kapcsán a szervezésben és a kivitelezésben történő fáradozásotokat.
Munkátok nagy mértékben segítetted, hogy jól sikerüljön ez a rendezvényünk.

Köszönettel és szeretettel az egyesület nevében.

Ungvári Györgyi

Egyszerűen bonyolult…

Millenáris Parki képzés: Wicca, Don, Cooper. Oszkár egymagában képviselte az (éhező) felügyelőbizottságot. Cooper a báziskommunikációs részt előre megérezte, mostanság nagyon elhanyagoljuk a képzés ezen részét, ezért is lepődtem meg a példás viselkedésén. Cooper kamaszkora miatti igen változékony viszonyrendszerünk: szeretlek-szétszedlek szélsőségek között ingázunk napjában többször ide-oda. A parki tó rácsos átkelőjén lépésről lépésre haladtunk át, feladat megoldva, de érezhetően ingatagon. Értetlenül kerestem a hibát, kiskorától fogva gyakoroljuk a legkülönbözőbb helyeken a közlekedést (rácsokon, átlátszó üveglapon…). Wicca Beával való határozott áthaladásán felbuzdulva Cooperrel megismételtük az átkelést. Etetés és megtorpanás nélkül egyenletesen átmentünk a rácsokon, semmi megingás! Nagyon tanulságos történet: egy egyszerű akciót sikeresen túlgyakoroltattam, amitől aztán egy óvatos feladattá vált számára az egész!

 

Ismerje meg Ön is a segítőkutyák munkáját!

Egyesületünk felkérést kapott a Kutatók Éjszakája Rendezvénysorozat szervezőitől, hogy mutassuk be munkánkat. Pavilonunknál érdekes játékokkal, ismeretterjesztő videókkal, beszélgetésekkel és természetesen segítőkutya bemutatóval várunk Minden érdeklődőt!

Ismerjék meg Önök is jobban ezeket a nagyszerű négylábú segítőtársakat!

Helyszín:
1097 Budapest, Ecseri út 3. (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Ecseri úti épülete Földszint 67. terem)

Időpont:
2011. szeptember 23. · 15:00 – 21:00

Farkaskontakt

Hátizé, ez olyan amit nem gondoltam volna. Vicut integráltam a kinti kutyafalkánkba, ami már önmagában nagy dolog, mivel  a kutyáinkat ugyanúgy kezeljük mint a farkasainkat, tehát ha bent van a falkában velem és valami történik vele (elkezdik lincselni vagy ilyesmi), akkor én nem tudom a lincselőket fegyelmezni, max. elhívni. Tehát nagyon óvatosan történt az integráció, hiszen Wiccának képesnek kell lennie úgymond megvédeni magát, jobban mondva felismerni és elkerülni azokat a helyzeteket ahol agresszió megjelenhet.  Vicu első falkalátogatása alkalmával persze azonnal az alfa mellé telepedett és a közelében is maradt. A legjobb taktika :) amikor egy fél órára bent hagytam a kifutóban  többiekkel, arra mentem vissza, hogy  Vicu az alfa és a béta kan között üldögél és rendkívül boldog. Taktikázni tud, meg kell hagyni. Nos és a kifutóból kifelé jövet, Wicca úgy gondolta összeszagol a szomszédos kifutóban lévő Wapival is. Persze megállt bennem az ütő, egy kifejlett farkas számára Wicca zsákmány, nem kutya, már lelki szemeim előtt láttam ahogy behúzza a kerítésen… és meglepetés semmi ilyen nem történt! Összeszagoltak, majd mindenki ment a dolgára. Úgyhogy másnap már célzott tréning részeként megpróbáltam újra. Farkas a kerítés egyik oldalán, Wicca a másikon és együtt etettem őket száraztáp szemekkel. Szuper módon ignorálták egymást, nagyon elégedett voltam. Most már csak figyelni kell, hogy túlzásba se vigyem, hanem lépésenként haladjunk tovább. Bár ugye kerítés mindig lesz köztük, de ez már nagyon nagy dolog ami történt, legalábbis nekem. Hozzáteszem a farkasok szociálisan az általam ismert legjobb megfigyelők közé tartoznak és pontosan tudják, hogy Wicca hozzám és Kendrához tartozik. Talán ez is segített egy kicsit, hogy ne maradjon a kislány a zsákmány kategóriában.