Vagy az első tüzelés előtti időszak. Wiccánál ez nem úgy jelenik meg, mint ahogy az ember azt elképzeli. Behívási gond továbbra sincs, nem lép le, nem szed szét semmit és nem agresszorkodik más kutyákkal. Illetve nem jobban mint eddig. Vagyis alig. Szóval nem a klasszikus tüneteket mutatja. Viszont, mint ugye azt már az elején felfedeztem, nagyon jól kiismert ő is engem (én csak reménykedni tudok, hogy kiismertem őt). Pontosan tudja mivel lehet kihozni a béketűrésből, méghozzá könnyen. Mégpedig azzal, ha megjátsza, hogy összeomlik, vagy ha egy feladatnál előadja, hogy ő aztán még ilyet soha nem hallott, nem is érti, hogy mit akarok tőle és összehúzza magát mintha mindjárt megverném (hozzáteszem, életében még nem kapott verést, semmi szükség nincs rá). Ilyenkor tányér szemekkel néz, hogy ő aztán még soha nem hallott olyat, hogy fekszik, se a hozd ide vezényszó nem jelent semmit, és azt se érti, hogy az a monitor amivel tegnap még játszott, nos mit kéne vele csinálni. Na ettől persze, hogy is fogalmazzak..hm hát elvesztem a türelmem. Viszont ilyenkor nem vezetne eredményre a feszültségem fizikailag történő levezetése, tehát szép nyugodtan elismétlem a vezényszót még 2X, majd ha semmi, csak a tányérszemek a válasz, nos akkor kisasszony megy a boxba. Utána fél-egy óra múlva megpróbáljuk újra. Ha akkor sincs más csak teljes értetlenség (mellesleg megjegyzem, hihetetlen jól játssza az ijedt kisegeret, néha már azt hiszem tükör előtt gyakorolja), akkor újra box. Ezt még megismételjük párszor, de ált. a 3. próbánál hirtelen eszébe jut, hogy mit is kéne csinálni az adott vezényszóra. Ilyenkor persze nagy dicséret és kapja a zsákot. Vagy a párizsit, ha éppen a touch-screen előtt történik ugyanez. Megint csak a türelem a kulcs, úgy tűnik ezt leszek kénytelen gyakorolni a következő időben.