Név: Giovanni
Életkor: 9 év
Fajta: keverék
Foglalkozás: családi kutya
Gazda: Flóra, aki gyógypedagógus és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar mesterképzésén tanul tovább, jelenleg a terepgyakorlatát tölti a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületnél.
BEMUTATKOZÁS
Kedves Olvasók!
A nap nagy részében aludni szoktam, de szeretek játszani is más kutyákkal, mikor sétálni megyünk. Ismerek olyan parancsszavakat, mint ül, fekszik, marad, hagyd, tiéd, gyere, fúj. Vannak azonban olyan fajtársaim, akik ennél sokkal többet tudnak, komoly munkát végeznek minden egyes nap, hogy segítsék gazdijukat könnyebben boldogulni. Az elkövetkezendő 5 hétben én foglak végigvezetni Titeket egy posztsorozaton, melynek célja, hogy megismerjétek, melyek a gyakoribb fogyatékosság-típusok.
G.
1. POSZT
Kedves Olvasók!
A mai poszt egy kicsit száraz lesz, pont olyan, mint a táp, amit eszem – száraz, de azért ízlik.
Az elkövetkezendő hetekben – ahogy azt a beugatásnál is írtam – különböző fogyatékosság-típusokat ismerhettek meg egy-egy olyan fajtársam bemutatása által, akik segítőkutyaként dolgoznak. Szó lesz a mozgáskorlátozott, hallássérült, látássérült, autizmus spektrum zavarban érintett, értelmileg akadályozott, tanulásban akadályozott és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekről, arról, hogy mit jelent az állapotuk. Ezeknek a posztoknak a megírásában a gazdim segítségét kértem, aki gyógypedagógusként dolgozik.
A WHO által létrehozott a Funkcióképesség, a Fogyatékosság és az Egészség Nemzetközi Osztályozása (FNO) szerint a fogyatékosság két területen jelenhet meg; a testi funkciók és struktúrák, valamint a tevékenység és részvétel területén. Ezeket szintén két tényező befolyásolhatja; a környezeti és a személyes tényezők.
A testi funkciók az alapvető érzékeléseink, például a látás, a struktúrák pedig azok a testrészeink, amelyek által a funkció megvalósul. Ha a funkció a látás, akkor a struktúra a szem.
A tevékenység az, mikor valaki végrehajt egy feladatot vagy cselekvést, míg a részvétel egy élethelyzetben való jelenlétet jelent.
A károsodások, amik a fogyatékosságot okozzák, kialakulhatnak sérülés miatt, vagy lehetnek velünk születettek. Ezeket befolyásolják a környezeti tényezők, például az érintett személy munkahelye, iskolája, otthona (de ide tartoznak a törvények is), valamint a személyes tényezők, például az érintett személy neme, életkora, szokásai, életmódja.
A fogyatékosság nem betegség, hanem állapot. Például, ha valaki elveszti a lábát, akkor mozgáskorlátozottá válik, de nem beteg. Van is egy ilyen barátom, 3 lába van, de nála vidámabban senki sem szokott sétálni!
Remélem, érdekesnek találtátok ezt a rövid betekintést!
Jutifalatokban gazdag napot kívánok!
G.
Forrás: Könczei Gy. (szerk.). (2009). A funkcióképesség, a fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozása. Budapest: ELTE BGGYK.
2. POSZT
Kedves Olvasók!
Egyik délután játék közben megsérült a lábam és csak bicegve tudtam hazamenni. Erről jutott eszembe egy nem olyan régi történet. Egy izgalmas illatú tűzcsapnál találkoztam Hektorral. Elsőre semmi különöset nem találtam benne, de a gazdája mozgása szokatlan volt, a lábai helyett kerekeken gurulva közlekedett. Miután megkérdeztem Hektort, miért van ez, megtudtam, hogy ő egy segítőkutya és a gazdája egy mozgáskorlátozott személy. Ők meséltek nekem arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen, ha valaki mozgáskorlátozott.
Azt jelenti, hogy az izmok, csontok, ízületek, idegi pályák vagy pl. a járás (tartó és/vagy mozgató szervrendszer struktúrái és funkciói) sérülést, károsodást szenvednek és emiatt a mozgásos tapasztalatszerzés és a társadalmi életben való részvétel sérül.
A mozgáskorlátozottság lehet veleszületett (pl. agyi eredetű bénulás) vagy szerzett (pl. baleset miatti gerincvelősérülés). Megjelenhet például végtagbénulás, végtaghiány képében, és társulhat hozzá beszédzavar is. Sokféle segédeszköz állhat rendelkezésükre. Náluk is láttam egyet, rákérdeztem, hogy akkor ez a „tolókocsi”, amit a „rokkantak” használnak, ugye? De ő csak rámmorgott és helyesbített, hogy az kerekesszék, nem „tolókocsi” és nem „rokkant”, hanem mozgáskorlátozott személy, mint ahogy én sem korcs vagyok, hanem keverék.
Egy érintett személynek, bármit is szeretne csinálni, mindig előre kell gondolkodnia, legyen szó akár csak egy hétköznapinak tűnő bevásárlásról. El kell jutnia a boltba, ott lehet, hogy nem ér el minden polcot. Hektor ebben segít, hogy ami másnak hétköznapi, könnyű tevékenység, Adrinak is az lehessen.
Remélem, tudtam Hektor segítségével újdonságot ugatni Nektek!
Labdázásban gazdag napot kívánok!
G.
3. POSZT
Kedves Olvasók!
Múltkor a kutyafuttatón játszottam néhány barátommal, mikor egy ismeretlen kisfiú az anyukájával és a kutyájukkal bejött közénk. A fiú nagyon kedves volt hozzánk, folyamatosan játszott velünk, szaladgált a labda után. Mindegyikünkről meg tudta mondani, hogy milyen fajtához tartozunk, viszont az emberekkel nem beszélt, nem is nézett rájuk. Ezt mindenki különösnek találta. A kutyája, akinek kék nyakörve volt, megkért minket, hogy vigyázzunk a gazdijára. Ő mondta, hogy a kisfiú autizmus spektrumzavarban érintett, a kedvenc elfoglaltsága a kutyákkal való játék, a róluk való olvasás. Minden kutyafajtát ismer és felismer azonnal az utcán is.
Az autizmus spektrumzavar nagyon tág fogalom. Egy jelzővel illetik az érintett személyeket, de mindenki egy picit eltér a másiktól, pont, mint a szivárvány színei. Egy szivárványhoz tartoznak, de mégis különböznek. Egyikőjük sokkal erőteljesebben hallhatja a hangokat, más nem viseli el az érintést, lehet, hogy valaki nem néz a szemünkbe, vagy van egy olyan téma, amely mindennél és mindenkinél jobban érdekli és leköti őt, valaki pedig azt ismételgeti, amit mondanak neki, ezt echolálásnak nevezzük. A diagnózist az úgynevezett autisztikus diád jelenléte erősíti meg; a társas viselkedés és a társas kommunikáció károsodása, valamint a beszűkült, ismétlődő viselkedési minták és érdeklődés. Ezt jól mutatja, hogy a fiú különös viselkedését sem érti a társadalom nagy része, de ez visszafele is igaz; számára a többiek viselkedése, érzelmei furcsák. Ebben is segít a kutyája, mert általa a többi ember nyitottabban áll a gyermekhez. Az autizmus spektrumzavar sokkal gyakoribb, mint gondolnánk- minden 100. ember érintett benne! Kialakulásának okait még vizsgálják a kutatók, de valószínűsítik, hogy öröklött és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak. Még a nyakörvének színére is kitért: ennek a fogyatékosság-típusnak a színe a kék, ezért hord ő is ilyet. Mondta, hogy ő azért van a gazdija mellett, hogy segítsen neki és a családjának boldogulni a mindennapokban, például jelzi a szülőknek, ha a gyermek felébredt az éjszaka, vagy veszélyes helyzetbe kerülhet, mert az érintett személyek nem feltétlenül érzik, hogy milyen szituáció lehet fenyegető rájuk nézve (például ha a gyermek felmászott egy asztalra, máris szól a szülőknek). Sokszor játszanak olyan játékot a kutya segítségével, ami fejlesztő hatással bír; jelenléte segíti a társas kapcsolatok fejlődését is, hiszen az állattal való foglalkozás során megtanulja a szociális kapcsolatfelvétel folyamatát, nyitottabbá válik, megszokja az érintést, ezeket pedig később a mindennapi életben kamatoztatni tudja, könnyebben be tud illeszkedni a társadalomba.
Olyan csodálkozva hallgattuk az ismeretlen kutyát, hogy még a labda is kiesett a szánkból. Örülök, hogy a kisfiú ennyire szeret minket, jó játszópajtás volt. Remélem, még találkozunk vele.
Most csak halkan csóválva köszönök el Tőletek, hiszen nem tudhatom, kire hogyan hat a hangos ugatásom.
G.
(Filmajánló: Thomas után, Temple Grandin)
4. POSZT
Kedves Olvasók!
A minap épp a reggeli köreimet róttam a környékünkön, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy ember nagyon kiabál egy kutyás lány után, aki viszont rá se hederített. Gondoltam magamban, hogy ilyet én is szoktam csinálni, ha valami nagyon izgalmas szimatot fogtam, biztos nála is ilyesmi lehet. A lány akkor fordult oda, amikor a kutyája jelzésképp megbökte. Ekkor odaszaladtam, megkérdeztem a kutyát, hogy miért nem figyelt oda a gazdája, miért neki kellett szólni? Mondta, hogy azért, mert a gazdája, Ildikó hallássérült és nem hallja, ha szólnak neki, ő pedig segítőkutya, akinek az a dolga, hogy a gazdijának jelezzen, ha csörög a telefonja, beszélnek hozzá, csengetnek. Azt is elmesélte, hogy az emberek sokszor azt mondják a gazdájára, hogy „süket”, a siket vagy hallássérült személy helyett (de nem minden hallássérült személy siket).
Ámulva hallgattam, mikor beavatott, hogy a hallássérülés lehet veleszületett vagy szerzett. A világ népességének körülbelül 5%-a hallássérült, Magyarországon ez 10%. A hallássérülés különböző mértékű lehet, attól függően, hogy az adott személy hány decibelig hallja a hangokat, ezt hallásküszöbnek nevezzük. Ez sokszor egy „láthatatlan” fogyatékosság, hiszen nem látható, nincs egyértelmű jele, pont ezért nem vettem észre én sem Vito gazdáján. A hallássérült személyek is használhatnak olyan eszközt, aminek a segítségével jobban hallhatnak. Ilyen eszköz az ismertebb hallókészülék, amely felerősíti a hangokat és a kevésbé ismert cochleáris implantátum, ami pedig a belsőfül szerepét veszi át, ezt műtéti úton oldják meg.
Azt is roppant izgalmasnak találtam mondandójában, mikor arról mesélt, hogy a sorstársi közösséghez tartozó hallássérült személyeknek saját nyelvük van! Ők is a mancsukkal kommunikálnak, mint én, mikor elmagyarázom Flóráéknak, hogy ne felejtkezzenek el az én húsvéti sonka-adagomról sem, csak az embereknél ezt jelnyelvnek hívják, azonban nem minden érintett személy ismeri és használja a jelnyelvet, sokan a hangzó beszédre támaszkodnak. Van, aki még oldalról vagy árnyékról is tud szájról olvasni!
Úgy gondolom, ismét érdekes dolgokat tanulhattam a sétám során, remélem, Ti is hasznosnak találtátok!
Pacsi!
G.
5. POSZT
Kedves Olvasók!
A héten egyik nap gyönyörű idő volt, ezért napközben sétáltunk Flórával, mikor is egy óvoda mellett haladtunk el. Épp kint játszott egy csapat gyerek az udvaron. Látszott, hogy nagyon élvezik, csuda nagy hangzavar volt! Úgy tetszett a játékuk, hogy leültem a kerítés elé és néztem őket. Hirtelen ott termett egy kutya és rám vakkantott. Megijedtem, azt hittem, őrkutya, de szokatlanul barátságos volt. Bemutatkozott, mondta, hogy Fügének hívják és látja, mennyire aranyosnak találom a gyerekeket, úgyhogy nézzem meg őt pár perc múlva munka közben, hogy milyen jól tudnak együtt dolgozni. Amíg nem kezdték el a foglalkozást, kicsit mesélt magáról és a gyerekekről. Kiderült, hogy Füge terápiás kutya, a gyerekek pedig intellektuális képességzavarban érintettek. Kérdeztem is rögtön, hogy az mit jelent, „értelmi fogyatékosok”? Mondta, hogy nem, ezt a kifejezést nem használjuk. Ez egy olyan fogyatékosság, amelynek sok oka lehet, például egy gén- vagy kromoszóma-rendellenesség (pl. Down-szindróma), idegrendszeri sérülés, magzati korban elszenvedett károsodás (pl. az anya alkoholfogyasztása miatt). Különböző súlyossági fokai ismertek, éppen ezért rendkívül széles skálán mozognak a tünetek is, de az általánosságban elmondható, hogy az értelmi, gondolkodásbeli, megismerési (intellektuális-kognitív) működések és a társas kapcsolatok létrehozása, fenntartása akadályozott az érintett személyeknél, illetve bármilyen más fogyatékosság-típushoz társulhat. Jellemző a konkrét gondolkodás (nehezen megy az általánosítás), a gyengébb emlékezet, a hullámzó figyelem, a pontatlan megfigyelés.
Elmondta, hogy sokat jár gyerekek közé, főleg mozgásterápián vesz részt. Az ő feladata, hogy motiválja a gyerekeket, mert az ő hatására pontosabban, ügyesebben dolgoznak. Az intellektuális képességzavarban érintett gyermekeknél az egyik legfontosabb feladat az önellátás fejlesztése, amiben Füge is sokat tud segíteni, mert a gyerekek nagyon szívesen gondoskodnak róla, így indirekt és játékos formában tud fejlődni a finommotorikájuk (pl. gombolás által).
Miután ezeket elmesélte, végignézhettem a foglalkozást, ahol láttam, hogy Füge annyira jó hatással van a gyerekekre, hogy éberebbek, de ugyanakkor nyugodtabbak, motiváltabbak lesznek a jelenlétében, kevesebb magatartásbeli probléma mutatkozik meg.
Nagyon örülök, hogy szóba elegyedtünk Fügével és ismét egy izgalmas témában lehettem jártasabb.
Teli vacsistálat kívánok!
G.
6. POSZT
Kedves Olvasók!
Hétvégén a Normafán sétáltunk. Jó nagy tömeg volt, sok embert túrabot segített a hegymászásban.
A sok fekete, kék, szürke bot között egyszer csak feltűnt egy fehér is. Nem csak a színe volt furcsa, hanem az is, hogy 1 darab volt, nem kettő. Gondoltam is, hogy a szegény hölgy nem tud két botra támaszkodni, mert a rakoncátlan kutyáját kell szorosan, a hámjánál fogni, nem tudja a szófogadatlan ebet pórázon vezetni. Amikor erre hangosan megjegyzést tettem, akkor a kutya mondta, hogy rosszul gondolom, a gazdájának nem túrabotja van, hanem a hölgy látássérült és a tájékozódásban segít neki az eszköz, őt pedig Artúrnak hívják és vakvezető kutya. A gazdija fogja a hámján lévő fogantyút, így a kutya tudja vezetni, tud neki jelezni, ha meg kell állni vagy akadály tűnik fel és ki kell azt kerülni, azonban útvonalakat nem ismer, így azt a gazdijának kell tudnia (pl. hogy a boltba menet hol kell jobbra fordulni).
Kérdeztem, hogy hogyan lesz valaki látássérült? Mondta, hogy ez a fogyatékosság-típus is lehet veleszületett (betegség vagy fejlődési rendellenesség) vagy szerzett.
Mondtam neki, hogy teljesen világos, szóval a látássérült személy semmit sem lát, de kijavított, hogy ez nem igaz. A látássérülés is széles skálán mozog, mértékét a látásmaradvány alapján határozzák meg, amelyet a látásélesség (vízus) mutat meg.
Megtudtam, hogy három nagy csoportját különböztethetjük meg a látássérült személyeknek;
- a vak személyeket, akik még a fényt sem érzékelik és tapintó-halló módon élnek
- az aliglátó személyeket, akiknek nagyfokú a látószűkületük
- a gyengénlátó személyeket, akik tudnak a látásukra támaszkodni a nagyfokú látásveszteségük ellenére.
Artúr és a hozzá hasonló segítőkutyák egyik jó tulajdonsága az értelmes engedetlenség, amikor is a gazdija védelme érdekében felülbírálja a kiadott parancsot. Őket biztos nem szidják le ilyenkor a szófogadatlanságért.
Artúron nagyon csinos, piros hám volt. Mivel ez az egyik kedvenc színem, meg is kérdeztem, hogy honnan kapta? Mondta, hogy ezt a kiképzőhelyén, a MVGYOSZ-nál adják az ott képzett kutyáknak. Messziről felismerhető, ha valakit ők képeznek, mert egységesen logóval ellátott, piros hámot kapnak. Ettől lekonyultak a füleim, hiszen tényleg nagyon tetszett a hám.
Miközben beszélgettünk, egy gyermek elkezdett Artúrhoz közelíteni, de rávakkantottam, hogy ne menjen oda hozzá, ne simogassa meg, mert Artúron rajta van a hámja, tehát éppen dolgozik, ilyenkor tilos megzavarni, mert az veszélyes helyzethez vezethet.
Artúr megköszönte, hogy figyelmeztettem a kisfiút, én pedig a sok hasznos tudást, amit ezalatt a pár perc alatt szedtem magamra.
Vigyázzatok a sípoló kacsátokra, nehogy elvegyék tőletek!
G.
7. POSZT
Kedves Olvasók!
Utolsó előtti posztomban egy érdekes élményemet szeretném elmesélni Nektek. Nelsonnal, egy golden retriever pajtásommal találkoztam még néhány éve a korábbi munkahelyén. Ő egy terápiás kutya, aki a SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Nappali Kórházában dolgozott. Itt olyan személyek vehetnek részt a kutyás terápiában, akik valamilyen nehézségük miatt pszichiátriai megsegítésre szorulnak, például depresszióban, skizofréniában, de akár kényszerbetegségben érintettek. A pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekre jellemző, hogy a társadalomban talán még több akadállyal kell szembenézniük, talán még pejoratívabb az érintettségük, mint a már korábban bemutatott fogyatékosság-típusban érintett személyeknek. Nelson és a gazdája egy pszichiáterrel dolgoztak együtt, megengedték, hogy végignézzek egy terápiás foglalkozást, ezt mutatom most be.
Ez a foglalkozás kiscsoportosan, 8-10 fő részvételével zajlott. Mindenki, aki szerette volna, megsimogathatta Nelsont, aki ennek nagyon örült, de ez természetes, hiszen melyik kutya ne szeretné, ha simizik? A legtöbbször a résztvevők valamilyen trükk teljesítésére kérték őt, aki ezt szíves örömest teljesítette, mert tudta, hogy ezzel mennyit segít nekik; felvidította őket és nőtt az önbizalmuk, szívesen jelentkeztek maguktól egy-egy feladatra, valamint Nelsonnal is egyre határozottabban, hangosabban beszéltek, ahogy telt-múlt az idő.
Számos olyan foglalatosságot végeztek, amelyek során fejlődött az érintett személyek memóriája, figyelme, valamint a szabálytartásuk, látszott rajtuk, hogy szívesen mentek „dolgozni”.
Azért is néztem ezt a foglalkozást különösen nagy örömmel, mert különleges helyen volt és jó volt látni, ahogy az érintett személyek kiszakadnak a problémáik fogságából.
Farágcsálásban gazdag napot kívánok!
G.
