Sziklai-Bengyel Nóra

ÖNKÉNTES
terápiás kutya felvezető

Gyerekkoromban azok a bizonyos felnőttek csak legyintettek, hogy ezt a kutyamániát majd úgyis kinövöm idővel. Cseperedtem, nőttem, és be kell valljam: nem sikerült. Sikerült viszont gyerekként begyűjtenem a környék összes kóbor kutyáját, és így miután otthon mindig volt pár kutya, és mivel úgy gondoltam, hogy a kutyatartáshoz hozzá tartozik a jól nevelt kutya, így próbáltam őket tanítgatni a magam módján (akkoriban nagyon kevés kutyaiskola volt még). A Pro Canis kutyaiskola volt az első olyan intézmény ahol a kutyázást, őrző-védő és nyomkövető munkát megismerhettem profiktól, és akkori kutyámmal, egy gyönyörűséges és okos berni pásztorral hamarosan minden képzés lelkes résztvevői lettünk. Vizsgák, versenyek, szereplések boldog időszaka volt ez, amolyan igazi kutyás élet. Később már egy másik kutyával a Happy Dog kutyaiskolában tanulhattunk, majd pár évre rá egy régi álom teljesült: csatlakozhattam az agility csoporthoz, ahol egy teljesen más műfajjal ismerkedhettem meg. Pályafutásunkat a Smiley Agility csapatban folytathattam, ahol szintén szép emlékekben gazdag éveket hagytam magam mögött.

Majd az élet továbbsodort, és összefutottam a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület munkatársaival. Az „öncélú” boldog kutyázás helyett itt valami komolyabb célért dolgozva csatlakozhattam be az Egyesület életébe, ahol folyamatosan új dolgokat tanulva lehetek része ennek a fantasztikus csapatnak.