Hírek

Egy barátnőmmel elmentünk kirándulni. Sátorozni, másnap pedig túrázni. Wicca számára persze teljesen új mindez, sajnos mostanában nem jutok el olyan gyakran túrázni mint régen tettem. Az estét Wicca nagyon élvezte, hiszen amíg mi kártyáztunk valaki mindig eldobta a labdáját  nem is tudtam róla, hogy képes több mint 2 órát folyamatosan labdázni. Elkezdtünk vele keresést is gyakorolni, kimondottan tehetséges. Legalábbis este többször is azt hittem elhagytuk a labdáját de aztán mindig megjelent vele… Aztán megjelent egy róka is.  Tőlünk kb 10 m-re megállt és figyelt. Wicca már percekkel korábban szólt, hogy valami olyat érez ami furcsa (értsd morgott) de persze én idióta gazdaként csak rászóltam, hogy fogja be, bele se gondolva, hogy oka is lehet annak, hogy mormog…

Éjszakára eleinte nem akart bejönni a sátorba, bent meg furcsán érezte magát, hiszen mi is a földön aludtunk, eddig meg még csak az ember az ágyon-kutya a helyén felállást ismerte. Nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni, de aztán megoldotta  Éjszaka aztán megszólalt a pele. A pele szerintem a világ leghangosabb éjszakai állata, hihetetlen és idegesítően zajos tud lenni. Na persze a pelét már Wicca átaludta (hozzáteszem nagyjából én is), de a barátnőm nem 

Másnap aztán elindultunk a Kékestetőre és vissza. Wicca élvezte a túrát persze, de azért el is fáradt este 6 felé már nem rohangált fel-le a domboldalakon, és bizony előfordult, hogy összeakadtak a lábai és botladozni kezdett. Igazán vicces volt, amint megbotlik egy kőben mert már annyira fáradt. Viszont akárkivel találkoztunk, Wiccára mindenki azt mondta, hogy milyen édes, mennyire cuki stb. Hiába így rövid szőrrel tényleg egy kulcsingerhalmaz lett na… 
A másik érdekes dolog, hogy Wicca elkezdett matricázni. Ezt a kifejezést még évekkel ezelőtt kezdtük el használni Bodza kutya (ő egy hihetetlen jó terápiás spániel kutya) kapcsán. Bodzánál azt figyeltük meg, hogy ha valakinek valami lelki baja van, vagy szomorú, ahhoz az emberhez elkezd hozzábújni, ölébe ülni, el nem mozdul mellőle. Ezért kapta ez a viselkedés a matricázás nevet. Nem is rám matricázott Wicca sem, hanem a barátnőmre. Hozzáteszem, meg is volt rá minden oka sajnos. Olyannyira beleélte magát ebbe a szerepkörébe, hogy egy percre se hagyta ott a barátnőmet, még szinte én se tudtam mellőle elhívni és folyton hozzá akart bújni.

Vagy az első tüzelés előtti időszak. Wiccánál ez nem úgy jelenik meg, mint ahogy az ember azt elképzeli. Behívási gond továbbra sincs, nem lép le, nem szed szét semmit és nem agresszorkodik más kutyákkal. Illetve nem jobban mint eddig. Vagyis alig. Szóval nem a klasszikus tüneteket mutatja. Viszont, mint ugye azt már az elején felfedeztem, nagyon jól kiismert ő is engem (én csak reménykedni tudok, hogy kiismertem őt). Pontosan tudja mivel lehet kihozni a béketűrésből, méghozzá könnyen. Mégpedig azzal, ha megjátsza, hogy összeomlik, vagy ha egy feladatnál előadja, hogy ő aztán még ilyet soha nem hallott, nem is érti, hogy mit akarok tőle és összehúzza magát mintha mindjárt megverném (hozzáteszem, életében még nem kapott verést, semmi szükség nincs rá). Ilyenkor tányér szemekkel néz, hogy ő aztán még soha nem hallott olyat, hogy fekszik, se a hozd ide vezényszó nem jelent semmit, és azt se érti, hogy az a monitor amivel tegnap még játszott, nos mit kéne vele csinálni. Na ettől persze, hogy is fogalmazzak..hm hát elvesztem a türelmem. Viszont ilyenkor nem vezetne eredményre a feszültségem fizikailag történő levezetése, tehát szép nyugodtan elismétlem a vezényszót még 2X, majd ha semmi, csak a tányérszemek a válasz, nos akkor kisasszony megy a boxba. Utána fél-egy óra múlva megpróbáljuk újra. Ha akkor sincs más csak teljes értetlenség (mellesleg megjegyzem, hihetetlen jól játssza az ijedt kisegeret, néha már azt hiszem tükör előtt gyakorolja), akkor újra box. Ezt még megismételjük párszor, de ált. a 3. próbánál hirtelen eszébe jut, hogy mit is kéne csinálni az adott vezényszóra. Ilyenkor persze nagy dicséret és kapja a zsákot. Vagy a párizsit, ha éppen a touch-screen előtt történik ugyanez. Megint csak a türelem a kulcs, úgy tűnik ezt leszek kénytelen gyakorolni a következő időben.

Hétvégén tortát sütöttem. Szeretem az ilyen alkalmakat, amikor életszerű helyzetben kipróbálhatjuk, hogyan figyelmeztet Kuku egy frissen megtanult zajra. A főzőóra jelzését már sokat gyakoroltuk – leginkább valódi sütés-főzés nélkül. Amikor betettem a tésztát a sütőbe, felhúztam a főzőórát 35 percre, és leraktam a konyhapultra, a mosogató mellé.  Addig én tettem-vettem a lakásban. Pakolászás közben azért fél szemmel én is néztem az időt (nem szerettem volna se a sütit, se a lakást leégetni). Tudtam, hogy Kukunak – aki pár perc után már mélyen aludt – most nagyon nehéz feladatot adtam: a főzőóra csak egyetlenegyet csilingel (nem úgy, mint a telefon, a vekker vagy a csengő, amik folyamatosan szólnak).  Így kellett – álmából felkelve is – először megkeresnie a zaj forrását, majd engem a lakásban, utána pedig újra elvezetnie a főzőórához. Talán az időmérő feltűnő színe még segítséget nyújtott a beazonosításban.

Emlékszem, hogy – még Kuku kölyökkorában – áttanulmányoztam pár szakkönyvet, amik hangsúlyozták, hogy a kutyák rövidtávú memóriája hihetetlenül rövid, ezért minden sikeres végrehajtás után azonnal meg kell dicsérni. Ezt az általános érvényű megállapítást a főzőóra esetére konkretizálva, kicsit izgultam, hogy fogja megtalálni a zaj forrását, hiszen számára teljesen ismeretlen helyre tettem, és fog-e arra emlékezni, miközben engem keres, hogy mi is a dolga? Kíváncsian szemléltem tehát a történéseket. Kuku álmából is felpattanva, magabiztosan és stabilan mutatta meg nekem, hogy ideje kikapcsolni a sütőt. Mégse olyan kisterjedelmű a kutyák rövidtávú memóriája? Vagy csak másképp, mint ahogy én értelmeztem az olvasottakat?