No para! A segítség négy lábon érkezik.
Szerző: Szita Mónika
Fotó: Lengyel Viktória Gréta|2016.12.21.
Nem számolja, mennyi világkupa-elsőségnél tart. Ahogy azzal sincs tisztában, összesen hány kutya fordult meg eddig a keze alatt. Nem érzi, hogy az átlagosnál zsúfoltabbak lennének a hétköznapjai, noha a beszélgetés közben kiderül, alig van szabadideje. Ezekből is látszik: nem önmagáért teszi, amit tesz. Ennél nemesebbek a céljai. Mányik Richárd nyomot hagy maga után.
Egy bevásárlóközpontba beszéltük meg a találkozót, ahol aznap épp segítőkutya-kiképző tréninget tartott, de egy kis időre el tudott szabadulni a kedvemért. Mint mondja, azért oda szervezik a foglalkozást, mert ideális terep a gyakorlásra. A kutyák éles helyzetekben sajátíthatják el a „tananyagot” anélkül, hogy bárkit zavarnának. Az üzletközpont vezetésének is csak a közelmúltban tűnt fel a jelenlétük, noha hosszú évek óta gyakorlatoznak a plázában. De mivel egyik pillanatról a másikra „láthatóvá váltak”, hivatalosan is engedélyt kellett kérniük arra, hogy ott tréningezhessenek. Hiába, a (magyar) valóság már csak ilyen. Ha épek találkoznak sérültekkel, a természetes dolgok valahogy bonyolulttá lesznek.
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/12-es számában olvasható.
